HAT-18-01-0516
"A Szepesség gyöngyszemei"
logo
 

Szlovákiai Kirándulás

2018.09.10 - 2018.09.12-ig

Elutazásunk előtt egy előkészítő órán vettek rész a tanulók, ahol többek között tájékozódhattak az útvonaltervről, amit később el is készítettek.
Hallhattak Szlovákia néhány magyar vonatkozású nevezetességeiről, történelmi hátteréről, a Kárpát – medence etnikai arányainak alakulásáról, hazaszeretetről, nemzeti öntudatról.

Az indulás elég korán, hajnali négy órakor történt Szalántáról Egerágra ahol további tanulók csatlakoztak hozzánk, így 27 vidám gyerekkel és 3 pedagógussal kezdtük meg az utazást.
Többször tartottunk pihenőt, majd Rozsnyón csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk Csúsz Balázs, egy rendkívül megnyerő személyiség.

Az első állomásunk Rozsnyó, ahol partneriskolánk diákjaival találkoztunk.
Igazgatónő meleg szeretettel fogadott bennünket. Bemutatta iskolájukat, amit a mi bemutatkozásunk követett. Kölcsönösen megajándékoztuk egymást iskolánk tanulói által összeállított diáklapokkal, illetve foglalkoztató füzetekkel. Miután körbejártuk az iskolát, megköszönve a szíveslátást, folytattuk utunkat. A buszban idegenvezetőnk nemcsak a híres városokról, látnivalókról, történelmi érdekességekről beszélt, hanem az egyes városokhoz kötődő mondákkal is szórakoztatott bennünket.

Sajnos az aznapra tervezett programoknak csak töredékét tudtuk megvalósítani, hétfő lévén szinte valamennyi múzeum zárva tartott, így programváltozást kellett eszközölnünk. Betléren tettünk egy nagy sétát, ahol idegenvezetőnk minden fontos tudnivalót megosztott velünk, még egy rögtönzött „ki mit tud”-ot is szervezett a főtéren. Mivel nagyon meleg volt mindenkinek jólesett a hűsítő fagylalt. 

A buszon nagyon jó hangulat uralkodott. Este fél hétre érkeztünk meg szállásunkra Tátralomnicra, ahol a gyerekek boldogan vették birtokba szobájukat, ahonnan pazar kilátás nyílott a hegyekre!
A meleg vacsora után diákjaink nagyon jól szórakoztak, alig akartak nyugovóra térni.

Másnap a viszonylag korai svédasztalos reggeli után elindultunk a Bélai cseppkőbarlangba mely a Felvidék 12 turisták által is látogatható barlangok közül az egyik, méghozzá a legmagasabban fekvő. A barlangot Husz György és Britz János fedezte fel 1881-ben. Csodálatos mesevilág tárult elénk, fokozva a hangulatot a barlang „koncerttermében” klasszikus dallamok hangzottak el, teljesen elvarázsolva éreztük magunkat.
Rövid pihenő után folytattuk utunkat a Dobsinai – jégbarlangba, amely az Aggteleki- karszt és a Szlovák -karszt barlangjai részeként 2000 óta a Világörökség része, bár nem a Szlovák -karszt területén helyezkedik el. Már 1871-ben megnyitották a látogatók számára, majd pár évre rá a világon elsők között, villanyvilágítással is ellátták.
 
A barlang hossza 1483m s egy 21 km hosszú barlangrendszer részét képezi, a legnagyobb jégbarlangok közé tartozik Európában. Sehol az alpesi térségen kívül, Európában nem található annyi jég, amely helyenként több mint 25 m vastagságnál nagyobb. A jég a barlang formájának köszönhetően marad meg, amely a bejárattól folyamatosan süllyed. Az alsó részében a hideg levegő megmarad, amely még nyáron sem melegszik fagypont határa fölé.
Barlanglátogatáskor, ahol rendhagyó földrajzóra keretén belül felidéztük a kialakulásáról tanultakat. Hihetetlen „jéghegyeket” jégcsapokat, képződményeket láttunk. A múltban a barlangban nyári korcsolyázást szerveztek.  A felszínre érve megcsapott bennünket a meleg, a télből a nyárba tértünk vissza.

Ezután Késmárkra vitt utunk, megtekintettük a Thököly várat és a dicső fejedelem sírját is. Majd Szepesség gyöngyszeme következett Lőcse.
Felkerestük a Szent Jakab templomot.
A városi műemlék-rezervátum magába foglalja a város történelmi és kulturális nevezetességeit, amelyeket a csaknem teljesen épségben fennmaradt városfalak ölelnek körbe.

Rögtönzött kiselőadást tartottunk Jókai Mór: Lőcsei fehér asszony, Mikszáth : Fekete város műve nyomán. A buszban is felolvasást tartottunk a szerzők a város és a kor viszonyainak behatóbb megismerése céljából.

A gyönyörű látványosságok után kissé elpilledve mindenki jó étvággyal fogyasztotta el jól megérdemelt vacsoráját. Este a gyerekek minden fáradtsága elszállt. Egy kis vetélkedő után még sokáig beszélgettek, és sajnálták, hogy ez lesz az utolsó éjszakájuk Tátralomnicban. A kiadós reggeli után összecsomagoltunk, búcsút intettünk a hegyeknek, megszámoltuk a szobasarkokat és útnak indultunk.

Harmadnap célunk Kassa: felejthetetlen élményt nyújtott a Rákóczi ház, s nem utolsó sorban a székesegyház meglátogatása. Rendhagyó történelem óra keretében felidéztük a fejedelem szabadságharcban és magyar történelemben betöltött szerepét. A több ezer koszorú mellé a sajátunkat is ünnepélyesen elhelyeztük.

Utolsó programunk egy kellemes városséta volt Márai Sándor emlékek nyomában.

A haza felé út vidám hangulatban telt élményeket elevenítettek fel a gyerekek és csak azt sajnálták, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a három nap.

 



Vissza a főoldalra >>>